Kicsi koromtól vágyom egy sárga kabátra.
Anyu sokat olvasta elalvás előtt ezt a verset, én meg sárga ruhákban képzeltem el magamat. És még a tintát is imádtam.
Dehát nem is a színem. Meg kényes szín. Meg köti a többi ruhadarab színét.
És most 30% kedvezmény van rá.
Dehát van szép fukszia kabátom. Meg még néhány unalmas szürke/fekete.
Jaj. Mit tegyek.
A TINTÁSÜVEG
Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.
Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintásüveget pedig hová
Dugá?
Bele
Kabátja hátsó zsebibe,
Amint mondom, kabátja zsebibe.
S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri víg,
S hazafelé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
„Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász.”
Ugy lett. A sok ugrándozás alatt
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúl kedvét szegi
Neki
A folt,
Mivel csak egy kabátja volt,
Amint mondom, csak egy kabátja volt.
Mi több: kabátja épen sárga volt,
És igy annál jobban látszott a folt.
„Eldobnám szólt de mással nem birok;”
Ez ok
Miatt
Hordá, mig széjjel nem szakadt,
Amint mondom, mig széjjel nem szakadt.
