...amik régen feldobtak. Már ősszel nem örültem a friss diónak, néhányat gyűjtöttünk, nem ettem meg azóta sem.
Félig kész pár tényleg szép gyöngyös munkám.
A kondi, tánc egyáltalán nem olyan adrenalin/endorfin fröccs, mint régen.
Nem sütök-főzök hetek óta. E. anyukája itt van külföldről, csak az én kedvemért készített halas finomságot, alig ettem belőle.
A barátaimnak mutattam tegnap adventi készülődős diy dekorokat, unatkoztam.
Fotós hosszan szerelmet vallott, kértem, hogy ne cseten, legyen telefon, azóta nem hív, nem vesz fel.
Pénteken nem mentem újhobbizni, úgy sírtam, dühös voltam Judós3-ra, mert forró fejű és mert lusta és így nem akarom többé, de a ragaszkodása veszettül hiányzik!
Amit élveztem a héten, az Békával vidékezni. Csütörtökön a Hokist. Tegnap Bével három órát csavarogni a hóban, napsütésben a hegyen a helytörténeti sétán. Génél a forralt bort átfagyva. A gyerekeket. Éjszakára átjött Rosszfiú. Csak nem bírtuk ki. Annyira gyönyörű és gyengéd.
Fiatalabb Judós3-nál. De napi 10-12 órákat dolgozik, jól keres, bár van, hogy a cégnél alszik. De ezt Judós3 is simán tudná csinálni! Ha akarna bármit is dolgozni.
Ma a spanyoltanárom késett 25 percet az online óráról (népe sztereotípiája, de cuki), addigra elment a kedvem mindentől, megbeszéltük az estét. Egy új randi lemondta influenza miatt.
Takarítanom kéne, meg a lakást-tetőteraszt dekorálnom.
De mozdulni nem akarok.
